Egy l�ny l�pdelt a kihalt utc�kon. A nap m�r lemen�ben volt, ez�rt v�rv�r�sre festette az eget. Ekkor m�r a sz�l is f�jt. Bele-bele kapott a r�zsasz�n tincsekbe. A nap vezette Sakur�t. H�zakat m�r csak elv�tve l�tott.
El�rte sz�l�faluj�nak kapuj�t �s b�san tekintett fel r�. Esz�be jutottak sz�lei, akiket h�rom �ve vesz�tett el. Majd esz�be jutott a sz�ke fi�, aki mellette volt akkor is �s r�kavigyor�val felvid�totta. A l�ny sz�j�ra akaratlanul is egy mosoly �lt ki.

Eml�kezett az els� tal�lkoz�sukra. Tavasz volt. A cseresznyef�k vir�gba borultak, a lehull� vir�gszirmok f�gg�nyk�nt hulltak al�. Az egyik fa t�rzs�n�l egy sz�ke kisfi� �ld�g�lt egyed�l. Az eddig v�gan j�tsz� kisl�ny halkan l�pkedett a sz�k�hez. A pajkos, z�ld szemek a szomor�, k�k szemp�rt n�zt�k hosszasan. Kis id� m�lt�n a r�zsasz�n elmosolyodott �s b�ztat�an ny�jtotta kez�t a sz�ke fel�. Haboz�s ut�n elfogadta a kis kezecsk�t �s � is elmosolyodott.
- Sakura - mondta a l�ny m�g mindig mosolyogva.
- Naruto, a leend� Hokage!

Ekkor az eddigi mosolyt egy k�nnycsepp v�ltotta fel. Egy m�sodik. Majd m�g egy. M�r patakzottak a k�nnyei, amiket a r�zsasz�n tincsek magukba sz�vtak. A k�nnyek elhom�lyos�tott�k l�t�s�t, �s �jabb eml�kk�pek t�rtek r�.

Naruto volt az els� akit megl�tott. F�lholtan fek�dt a saj�t v�r�ben. A ruh�in hossz� v�g�sok voltak, amikb�l patakzott a v�r. A l�ny ijedten borult bar�tja mellkas�ra. Halotta, hogy a fi� nehezen veszi a leveg�t. Sakura minden erej�vel azon volt, hogy meggy�gy�tsa t�rs�t, �m egy hideg k�z meg�ll�sra k�sztette.
- Rajtam m�r nem seg�thetsz, a t�bbieket mentsd! - A l�ny legsz�vesebben s�rva fakadt volna, de akkor Naruto is szomor�bb lett volna, ez�rt ink�bb csak b�lintott egyet, de ez is nehez�re esett.
A sz�ke f�radtan hunyta le szemeit. Nem nyitotta ki t�bbet. A l�ny pr�b�lta kitapintani bar�tja pulzus�t, de sehogy nem tal�lta. Valami elt�r�tt ott legbel�l, s�rva borult r� az �lettelen testre, �s k�ts�gbeesetten kiab�lta t�rsa nev�t, de � m�r nem v�laszolt neki... soha t�bbet.

Az�ta nem telt el �gy pillanat, hogy ne gondolt volna r�. Mindennap �t�lte azt a napot, mintha csak �ppen akkor t�rt�nt volna meg. El�sz�r a csal�dj�t vesztette el �s most a legfontosabb szem�lyt az �let�ben. A r�gi �rz�sek az �jakkal vegy�lve m�g f�jdalmasabb�, m�g elviselhetetlenebb� v�ltak.

M�r j�csk�n t�l j�rt a kapun. Innet�l c�ltalanul l�pdelt. Csak arra tudott gondolni, hogy min�l el�bb elhagyhassa ezt a helyet. Ezt a helyet ami annyi b�natot, szenved�st okozott.
A l�ba arra vitte, amerre a nap a hegyek m�g�tt kezdett al�bukni, hogy azt�n a s�t�ts�gbe vesszen.
El�rt a szirthez, ahonnan m�r nem ker�lhetett k�zelebb a f�nyhez, melegs�ghez, boldogs�ghoz. A naphoz. Nem tudott, m�r nem is akart. Nem maradt hozz� ereje. A k�n �s b�nat mindet felem�sztette. Egy nagyobb k� el�tt meg�llt, majd le�lt r�. N�zte, ahogy az �letet jelent� f�nyes korong teljesen elt�nik a magas hegyek m�g�tt a szeme el�l. Ahogy a hely�t a s�t�ts�g v�ltja fel a csillagokkal, melyek ezen az est�n m�g ragyog�bban csillogtak, mintha csak eml�kezetesebb� akart�k volna tenni a pillanatot.

Kez�t haj�hoz emelte, amit imm�r a csillagok vil�g�tottak meg. Lassan kik�tette otthon�t szimboliz�l� p�ntj�t �s kez�be vette. Hosszasan n�zte, majd hagyta, hogy a l�gy szell� belekapjon �s tova sz�lljon vele.
M�g utolj�ra h�tran�zett. Azt a helyet l�tta ahol legeml�kezetesebb esem�nyei t�rt�ntek �s amiket csak b�nat k�vetett. A b�nat �s keser�s�g ami a m�rleget a maga oldal�ra billentette, ezzel eld�ntve a l�ny sors�t.

N�zte a hegyeket, ahol a v�r�sen izz� nap elt�nt. N�zte a csillagokat, amik elvesztett csal�dj�t, bar�tait jelk�pezte. Azt�n fel�llt. R�vid hezit�l�s ut�n m�lyet szippantott a h�v�s leveg�b�l, majd... ugrott. Zuhant.

Mosollyal az arc�n mondta ki azt a h�rom sz�t, ami megpecs�telte sors�t. Azt a h�tom sz�t ami a sz�m�ra el�rhetetlennek t�n� boldogs�got jelentette:
- �n is j�v�k!
Majd ugyanezzel a mosollyal, elnyelt�k a habok. A v�z messze vitte a testet, ami annyi f�jdalmat �llt ki, amit m�r nem b�rt tov�bb egyed�l. Azt a testet amelyik rengeteg sz�p eml�kett �rz�tt mag�ban, �m m�g ann�l is t�bb keserveset... A testet aminek a lelke tal�n v�gre meglelte a r�g elveszettnek hitt b�k�t, nyugalmat. Tal�n v�gre boldog lehetett valahol, ha nem is az �letben.