ItaSaku

Eleinte f�ltem t�le ... Minden szenved� szav�t�l melyet hozz�m int�zett. F�ltem, a fekete szemeit�l, melyek teli voltak f�jdalommal �s olyan m�lyek voltak hogy az ember elveszett benn�k valah�nyszor csak bel�j�k n�zett. F�ltem, hozz� �rni mikor a sebeit �poltam!Annyira szel�d volt , annyira m�snak k�pzeltem �t. Mindenki f�lelemmel �s megvet�ssel a hang�ban besz�lt r�la…tisztelettel. Megmentett engem .Megv�dett . Nem engedte a feh�r haj� akatsukisnak ,hogy b�ntson engem.
- El�g, Hidan – Hallottam t�volr�l, amikor a Jashinista kiny�jtotta a kez�t fel�m!  A hang … a megment�m hangja �r�kre eszembe v�s�d�tt a hang tele volt furcsa m�lt�s�ggal .Akatsukis k�penyt viselt �s lassan s�t�lt fel�nk.  Nem l�ttam az arc�t , nem tudtam tiszt�n kivenni, k�nnyek  hom�lyos�tott�k el a l�t�som. Rettegtem  azt hittem egy rossz �lomba cseppentem �s alig v�rtam , hogy v�get �rjen !K�nz�m d�h�s lett, nyilv�n nem �r�lt hogy meg zavart�k . Hangja �lesen csengett a barlangban:
- Itachi? - Sziszegte. - Csatlakozni  akarsz tal�n?

- Engedd el. –A t�rsa csendesen  felelt.

�n let�r�ltem a k�nnyeimet �s nem hittem a f�lemnek .El�ttem �llt egy sz�p arc� �benfekete haj� f�rfit. A mandula alak� szeme visszat�kr�zte Hidan haragos tekintet�t. �gy t�nt az Uchiha nem akarja elfogadni a megh�v�st �s k�pes saj�t t�rsa ellen harcolni csak, hogy megv�dhessem.
- Mit akarsz tenni? – Morgott, majd kih�zta mag�t, l�tszott rajta , hogy nem akar elengedni.

- Meg�llek, Hidan. �s ez�ttal nem fogsz felt�madni, nem hoz ide vissza  semmilyen isten!

N�h�ny percig farkasszemet n�ztek majd az ez�st haj� f�jtatva elindult.

- J�, csin�lj vele amit akarsz! - Dohogta, majd elhagyta a barlangot.

Egyed�l voltunk m�r, csak mi ketten. Azt�n let�rdelt, fel�m ny�jtotta a kez�t. H�tr�lni kezdtem, f�ltem , hogy tal�n nem tiszt�k a sz�nd�kai.. Leengedte a kez�t, majd r�m pillantott.

- Ne f�lj - mondta csendesen – Nem foglak b�ntani.

N�ztem a v�rz� karj�t .Nem tudom  mi�rt �gy �reztem megb�zhatok benne. Ujjaival meg�rintette a b�r�m. Istenem annyira meleg . Bek�t�ztem a sebeit. �gy tal�lkoztam Itachi Uchih�val  ... A Konohai D�monnal . A megv�lt�mmal .A szerelmemmel...

* * *

�reztem  ahogy bele cs�kol a nyakamba  �s l�gyan simogatja a b�r�met. Olyan j� �rz�s volt … Olyan �tkozottul j�! A v�llainkra nehezed� f�jdalom cs�kkent mikor �t�lelt�k egym�st . Egym�s erej�re t�maszkodtunk �s ezzel az er�vel megtelt a sz�v�k. H�la neki, siker�lt v�gre elfelejtenem Sasuk�t. Elfelejteni a beteljes�letlen szerelmet, ami fel�r�lte a lelkemet , �s szinte fojtogatott. �n nem voltam olyan, mint Naruto. Nem tudtam az apr� dolgokb�l er�t mer�teni. �gy �reztem, kudarcot vallottam �s mindenki csal�dott bennem . Hiszen b�r h�nyszor pr�b�lkoztunk Sasuk�t sohasem siker�lt vissza vinn�nk a faluba. Igen, �nz� voltam... egy �nz� �rul�, ami�rt elj�ttem onnan .De mindenki a boldogs�got keresi az �letben. �s nekem � volt a boldogs�g, d�moni val�j�ban.
Mindig is b�szke voltam, hiszen �n voltam az egyetlen, aki valaha is mosolyogni l�tta , sohasem hagytam megfulladni a szomor�s�gban. Szerett�k egym�st. Benne is voltak emberi �rz�sek �s � is kereste a pillanatnyi boldogs�got ak�rcsak �n. Sz�rnyaltam…

Konoh�t r�gen elfeledtem, egyszer�en nem tekintettem az otthonomnak t�bb�,de n�ha eszembe jutottak Naruto ostoba v�gy�lmai. Hogy mindannyian egy�tt s�t�ltak k�z a k�zben a napba. Lehet, hogy h�lye , de ... ezek  a v�gyak sok�ig rem�nyt adtak egy olyan �letre, ami m�r sosem j�n el .Sz�ks�g�nk volt ezekre az �lmokra mert ezek n�lk�l a kegyetlen val�s�g meg�lt volna minket.. Sok eml�k r�mlett fel bennem milyen volt mikor sz�ke t�rsam, s�rt  vagy milyen volt, amikor egy�tt  edzet�nk. Eszembe jutottak az Avarrejteki mindennapok!

Biztos voltam benne , hogy soha senki sem fogja meg�rteni a f�jdalmamat, azt a f�jdalmat amit az �lomvil�gom sz�thull�sa okozott .Azt�n j�tt �. A f�jdalmam hely�be l�pett �s es�lyt adott egy �j kezdetre. Eleinte folyamatosan elutas�tottam magamban  ezt az �rz�st ... mert… mi t�rt�nik, ha  �jra darabokra hullik a sz�vem?Vajon  lenne er�m �jra a semmib�l talpra �llni? �gy �reztem, aligha. B�n�s  voltam �s tehetetlen, tehetetlen a  lelkemben kavarg� �rz�sek ellen. Bennem maradtak v�lasz n�lk�l. Az �n vil�gom  azokban az id�kben nem l�tezett...
De Itachi mindig vigy�zott r�m…sohasem fogom meg�rteni.
L�ttam az Akatsukis kab�tj�t, s Konohai fejp�ntot rajta egy karcol�ssal l�ttam a szomor� embert, akit m�r kezdtem ... szeretni .Volt benn�nk k�z�s b�ven, tal�n t�l sok is...Mindketten j�l ismert�k a boldogtalans�g fogalm�t, �s v�gre tal�ltunk valaki, aki lehet�s�get adhat egy �j �letre.

�gy ker�lt�nk egym�shoz egyre k�zelebb �s k�zelebb ,  p�toltuk a lelk�nkben t�tong� �rt. A szemeiben l�ttam, meg�rt�s, � volt az egyetlen , aki ismert engem, hogy ki vagyok �n, �s mit �rzek. Mert neki nem csak az a r�zsasz�n haj�  l�ny voltam, aki megpr�b�l v�ltoztatni olyan dolgokon amihez val�j�ban semmi joga, sz�m�ra nem csak egy b�g�masina voltam. Neki, �n egy n� voltam, aki k�sz k�zdeni a hit��rt, a hit�rt ,hogy egy nap majd minden j� lesz.

- Mit gondolkozol Sakura? - Suttogta a f�lembe .Egym�s mellett fek�dt�nk betakar�zva,  �n pedig szorosa a karjaiba b�jtam. A hossz� haja csiklandozza az arcomat, �s �reztem a l�legzet�t a nyakamon. Minden t�k�letesen idilli volt. R�n�ztem, �s elmosolyodtam.

- �n …  Sok mindenen .- mondtam csendesen majd fel� fordultam .R�m n�zett, felemelkedett egy kicsit, de csak pont annyira hogy arcunk egy vonalba ker�lj�n egym�ssal, a k�ny�k�n t�maszkodott. Ez az idilli pillanat �r�kre beiv�dott a retin�mba! Sohasem felejtem el…

-  Sakura , mondd el .- Lehelte, majd h�velyk ujj�val megsimogatta az arcom.

 Megr�ztam a fejem �s szorosan �sszez�rtam a pill�imat szinte f�jt .Csak a m�ltr�l, a m�lt pedig sz�m�ra f�jdalmas, nem akartam l�tni a gy�tr�d�st a szemeiben.

- R�juk gondolt�l igaz?- ves�be l�t� szemeit az eny�mekbe f�rta. �n pedig m�g mindig nem tudom elrejteni az �rz�seimet.

- Itachi  – ford�tottam fel� az arcomat . L�ttam szemeiben kavarg� �rz�seket, szerelmet, agg�d�st, f�lt�st �s v�gyat.

 - Mondd, mi�rt? Mondd, mi�rt �r v�get minden sz�p dolog az �letben?Mi�rt �r v�get ez a pillanat?

� hallgatott egy pillanatig �s tal�n a v�laszon t�prengett . Majd fekete szemei s�t�ten megvillantak, �rtelmet - b�lcsess�get sug�rozva fel�m...

- Ez a v�gzet. Semmi sem tart �r�kk�! �s semmi sem t�rt�nik ok n�lk�l! Mond neked valamit az a sz� hogy sors?a-mondand�ja v�g�n�l f�radtan s�hajtott majd lehunyta �nix szemeit.

- Sz�val mindny�junk sorsa meg van �rva? –lehunytam szemeimet �s egy f�sult, elfogad� mosoly ter�lt sz�t ajkaimon.

 Majd megcs�koltam! Szerelem!
- Ha van sors, ami meghat�rozza az �let utakat, akkor azt akarom , hogy ami utunk �r�kre �sszefon�djon.

-A sors meg�l minket Sakura! - Fel�ltem, ezzel a kijelent�s�vel nagyon feld�h�tett, de � tov�bbra is lez�rt szemekkel higgadtan fek�dt.

- Ne hagyd, hogy meg�lj�n! –Nem reag�lt .Arcomat  tenyerembe hajtottam, meg kellett tal�lnom a megfelel� szavakat!�reztem, hogy gondolkodva a plafont fix�rozza,val�sz�n�leg � is ezt teszi.

-         Sakura , �n .. szeretlek !

Tudtam, hogy ezt a sz�t �let�ben tal�n akkor mondta el�sz�r. �reztem a k�nl�d�st e m�g�tt a sz� m�g�tt , f�lt kimondani… de �szinte �rz�s volt!A b�nat egy pillanatra tal�n al�bbhagyta marcangolni a lelk�t....Itachi V�gig sim�tottam mark�ns hat�rozott vonal� ugyanakkor m�gis finom arc�n!
- Nekem nincs �rtelme mi�rt harcolni.. �n halott vagyok.. meghaltam m�r hossz� �vekkel ezel�tt- suttogta egy pillanat m�lva.

Keser� mosoly�t l�tva meg�rtettem . A szeme csak�gy, mint a teste �res egy halott ember. De ez a ki�gett halott ember �rtem, csakis miattam, visszat�ncolt a pokoltorn�c�r�l . M�g mindig engem figyelt!

- �n .. Itachi ... Szeretlek!- �szinte voltam,mindketten azok voltunk, �s a k�z�tt�nk fesz�l� m�ly szakad�k.,hirtelen �thidalhat�v� v�lt!Minden �rtelmet nyert! V�rtam, hogy mes�lni kezd….

- Azon a napon meghaltam! Tudod te mit �rez egy haldokl�?

Megr�ztam a fejem, d�bbenve. K�v�ncsi is voltam, de f�ltem a hirtelen vads�gt�l ami a tekintet�t elragadta.

- �ress�get!Mindennap l�tom azoknak az embereknek az arc�t, akiket meg�ltem., hogy nem volt m�s v�laszt�som. Magam el�tt l�tom ap�m megrov� pillant�sait �s hallom a bar�taim hal�lsikoly�t ,feldereng el�ttem az egykori Uchiha kl�n f�nye!De tudom, ha nem �n akkor valaki m�s teszi meg. Azt hittem, hogy jobb betartani a parancsot .- elhallgatott, �s megpr�b�lta megtal�lni a megfelel� szavakat.

- A v�g�n �n magam egy Uchiha okozta a veszt�ket. Figyeltem az emberek szem�ben lassan kihuny� t�zet. N�h�nyan k�z�l�k pr�b�ltak harcolni, de senki sem tudott meg�ll�tani. Senki sem tudta meg�ll�tani konohai sz�rnyeteg. Kerestem a szemeket,a kihuny� tekinteteket, amik tele voltak gy�l�lettel �s f�lelemmel… f�lelemmel a hal�lt�l. �reztem a f�lelem illat�t. Sok Uchiha egyszer�en elfogadta a sors�t, k�zt�k any�m is. M�g a hal�la pillanat�ban is Sasuke nev�t suttogta...k�ny�rg�tt, hogy k�m�ljem meg az �let�t .Istenem mennyire szerettem �t... A haja csiklandozta az arcom, amikor homlokon cs�kolt, akkor utolj�ra. Eml�kszem, milyen szorosan �leltem "Sajn�lom …sohasem felejtelek el Mikoto Uchiha..."

Elcsendesedett. �t�leltem �s elm�m hirtelen megvil�gosodott Itachi egy olyan szem�ly, akinek k�teless�gtudat er�sebb volt, mint a szeretet. Lelki szemeim el�tt l�ttam azt a pillanatot mikor kihunyt a f�ny a szem�ben, amikor elhalv�nyult majd elt�nt a mosolya.. �reztem, hogy ez az ember, aki oly szorosan mellettem fekszik, soha   sem fogja el�rni boldogs�got ebben a vil�gban. �  egy �ldozat volt!K�nnyek gy�ltek a szemembe �s sz�pen lassanelmoss�k  a k�r�l�ttem l�v� vil�got, azok az �tkozott cseppek, amelyek elhom�lyos�tj�k a l�t�som!Igyekeztem visszatartani �ket… de, nem ment. Abban a pillanatban a mellettem pihen� f�rfi szem�lyis�ge egy teljesen �j �rtelmet nyert... Ez volt az a cselekm�ny a legnagyobb b�tors�g, amit egy ember valaha megtehet. Fojtogatott a s�r�s… m�r megint gyenge voltam!

- Akkor Sasuke hazat�rt. Meg kellett volna �ln�m �t is ,de nem tudtam. Nem tudtam meg�lni az �cs�m, az �n egyetlen, szeretett testv�remet.... - Behunyta a szem�t, elveszett az eml�kei k�z�tt. - Nem tudtam, egyszer�en nem ment. Elhat�roztam,hogy magam fel� ir�ny�tom a gy�l�let�t el�rtem, hogy ut�ljon engem... neki ez volt a motiv�ci�, hogy hatalomhoz jusson, olyat amilyenr�l m�sok csak �lmodnak.  A Sharingan megadta neki a lehet�s�geket, amit v�rt... ek�zben �n tov�bb haldokoltam .Hallottam, hogy Orochimaru oldal�n elhagyta a falut, hogy visszat�rjen egy h�sk�nt egy olyan h�sk�nt aki az �rul� Uchiha fej�t a hokage el� viszi  z�logk�nt,hogy visszat�rhessen Avarrejtekbe �s ott alap�thasson m�lt�s�ggal egy �j kl�nt!.

Forr� k�nnyek csorogtak arcomon �szrev�tlen�l puh�n koppanva a leped�n. Azon az �jszak�n az �letem, amiben hittem... minden megv�ltozott. Neh�z volt elfogadni az igazs�got . Konoh�ban teljesen m�st mes�lnek

 - Itachi …

� megd�nt�tte a fej�t, �s er�tlen�l r�m mosolygott. - Most .. boldog vagyok .Itt vagy te. Nem tudom, mi�rt, de  nem hagyhattam, hogy Hidan  meg�lj�n Eleinte az�rt mert az �cs�mre eml�keztett�l. .Fel�bresztetted bennem az emberi �rz�seket �jra �s �jra. De most … – �s let�r�lte a k�nnyeket az arcomr�l.

Lehajtotta a fej�t. Azt�n s�hajtott, �s nevetett csendesen. - Most, amikor a hal�l m�r olyan k�zel van .. �n k�ts�gbeesetten szeretn�nek �lni. �n is minden nap v�rni arra a pillanatra  mikor r�m mosolyogsz a hal�l sz�momra egy �ld�s volt, amit v�rtam, v�rtam hogy megment att�l a fert�t�l amiben �lek! �s most … �jra h�v az �let ,�jra itt akarok maradni!Szeretn�k itt lenni veled ...bolond vagyok... egy bolond .

Hirtelen zuhantam a karjaiba,�s szorosan magamhoz �leltem �t. K�nnyek futottak le arcomon,a szomor�s�g a b�nat �s a meg�rintetts�g k�nnyei .Azt akartam ,hogy �rezze itt vagyok vele. �r�kk�!

- Itachi ... - s�gtam megcs�kolta a homlokom majd meg�lelt, a karjaiban pihentem , majd s�hajtva mondtam az els� ostobas�got ami eszembe jutott:

 - Te, nem fogsz meghalni . Addig fogsz �lni ..m�g az �n sz�vem dobog.

�reztem, hogy el fogom vesz�teni.. Sz�v�nkben �gett a k�ts�gbeesett szenved�ly, amely soha nem teljes�l. Annak ellen�re, hogy annyira k�zel van hozz� ... �n m�g mindig �gy �rzem, hogy ez nem el�g. M�g mindig nem el�g.  Mindig csak vele akarok lenni .A sors a kett�nk lelk�t olyan szorosra f�zte, hogy �t�reztem a f�lelm�t, a f�lelm�t a hal�lt�l, a f�lelm�t att�l hogy vajon mit hagy majd maga m�g�tt �s mi marad ut�na . Szerettem �t.. mindenn�l jobban fagyoss�g�t , k�k v�r� eleganci�j�t, az eg�sz l�ny�t.
- Sakura ... A hangja remeg. �reztem az ujjainak �rint�s�re megremeg a testemen . K�nnyeim tov�bbra is folytak , meg�ll�thatatlanul t�rtek fel!

- Sajn�lom ... �s k�rlek, �g�rd meg hogy, soha nem fogsz elfelejteni... Haruno Sakura.

* * *

Az �jszaka, amit egy�tt t�lt�tt�nk megism�telhetetlen �s csod�latos volt. Ez volt az utols� alkalom, mikor l�ttam Itachi. Az egy�tt t�lt�tt este volt  a b�cs� az �jjel meg�g�rtem neki, hogy �n soha nem felejtem el �t , �s �n mindig megtartom a szavam. Soha nem adom fel Itachi! Betartom a szavamat!Gondolok r�d a sz�vem alatt n�vekv� gyermek�nkkel egy�tt! Az utols� Uchiha, a kl�nod v�red!

�r�kre...




FORR�S: http://anime-fanfiction.animehq.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=10934&chapter=1