Álmatlanság

Sötét volt. Hideg volt.

Kakashi, Sakura, Sasuke és Naruto egy szobában aludtak egy kis házban, amit kifejezetten shinobiknak építettek, hogy ott húzódjanak meg küldetésük alatt. A futonokat véletlenszerűen rendezték el a hatalmas szobában: Sakura egyedül volt a sarokban, Kakashi a szoba közepén terpeszkedett, Naruto és Sasuke a másik falhoz húzódtak.

Az ablak megremegett a süvítő széltől. Holdfény áramlott be az üvegen, hátborzongató kék fénybe vonva a falakat, a kint reszkető fák táncoló árnyakat vetítettek a sötétbe.

Egyszerűen szólva, Naruto ébren volt. Megpróbálta kitisztítani az elméjét, befogni a füleit, sőt, még a párnája alá is dugta a fejét (majdnem megfojtva magát ezzel).

Érezte, ahogy a hideg beférkőzik a repedéseken és végigfut a bőrén. Reszketve nézett szét a szobában. A csapattársainak nem volt problémájuk az alvással, Kakashi még horkolt is. Naruto felsóhajtott. Tudta, hogyha nem tudja kialudni magát, az holnap az életébe kerülhet. És nem tűnt vonzó ötletnek belehalni az alváshiányba, főleg, ha Hokage akar lenni az ember.

Óvatosan felült, aztán átlopakodott a szobán Sasukéhoz. Úgy érezte, ez az utolsó esélye. Sakura? Biztosan végezne vele. Kakashi? A perverz tanár számításba sem jöhetett. Így csak Sasuke maradt. Naruto akármit elviselt volna tőle, hiszen riválisok voltak (és barátok is, bár ezt a tényt szándékosan elutasította).

Összegyűjtve a bátorságát, Naruto Sasuke vállára tette a kezét, és finoman megrázta.

- Sasuke… Sasuke! Ébredj fel – suttogta. Kissé hátrébb lépett, amikor meglátta az összeszűkült, ónix színű szemeket.
- Naruto, menj vissza aludni – suttogta mérgesen, amiért megzavarták szendergésében. Éber alvó volt, nem szerette, ha felkeltették. Megfordult, hátát mutatva Narutónak.
- Nem tudok elaludni!
- Az kár, usuratonkachi – válaszolt az Uchiha, visszanézve a válla felett. Naruto igazán reménytelennek tűnt, ahogy kócos hajjal álldogált a futonja mellett. Sasuke dühösen fújt egyet, aztán újra elfordult. – Tűnj el!

Naruto nagyot sóhajtott. Leült Sasuke matraca mellé, és néhány percig mérlegelte, mit kellene tennie. Figyelte, ahogy csapattársa légzése újra lelassul. Megint elaludt!

Nagyon, nagyon óvatosan, Naruto felemelte a takaró sarkát és becsusszant alá. Fejét Sasuke párnájának csücskére fektette, lehunyta szemeit és ösztönösen simult a másikhoz, hogy minél jobban beburkolja magát a takaró melegébe és Sasuke illatába.

Ahogy egy kicsit közelebb húzta a paplant magához, könyöke véletlenül hozzáütődött a másik fiú hátához.

- Mi a franc?! Menj vissza a saját ágyadba, Naruto! – mondta Sasuke, amikor felismerte kényelmetlenségének okát. Azonban, ahelyett, hogy felkelt és visszament volna a szoba másik végébe, Naruto megfordult és karjait Sasuke törzse köré fonta.
- Kényelmes vagy, Sasuke – suttogta még mindig csukott szemmel.

Sasuke elkeseredetten sóhajtott fel.

- Te meg lehetetlen.

Mérlegelve, hogy nem érné meg egész éjjel Narutóval veszekedni, visszafeküdt.

- Jó éjt – mondta Naruto elégedetten, egy kis mosollyal az arcán.

Aztán minden elcsöndesedett.

Forrás: [x]