Utols gondolatok
Hogy mirt tettem? Mr nem is emlkszem. Csak a vrt ltom magam eltt, s a fjdalmat.
Bossz. Ez volt az letclom. Erre gondoltam mindig. Egsz gyerekkoromban – mr ha nevezhetjk annak, - egyetlen dolog lebegett a szemem eltt: meg akartam lni a btym.
Ersnek kellett lennem. Brmi ron. s ezrt…
Kpes voltam elrulni a falut, melynek vdelmre eskdtem. Melynek katonai rendrsge hajdann az n csaldom irnytsa alatt llt. A falut, ahol szlettem.
Megbntottam a lnyt, aki szeretett. Knyrtelenl elhagytam, hiba knyrgtt. Hiba kecsegtetett hamis remnyekkel. Azt mondta, egytt boldogok lennnk. Pedig n mr akkor tudtam: kptelen vagyok a boldogsgra. A sors nem adta meg nekem a lehetsget, hogy felhtlenl nevessek.
Majdnem megltem a legjobb bartom. Ktszer is. Elszr csak azrt hvtam ki, hogy felmrjem a kpessgeit. Aztn mr a halla volt a cl. Hogy mirt? Mert olyan naiv voltam, hogy elhittem a btym szavait. Mg tizenhrom ves koromban is gy tncoltam, ahogy ftylt – mgha ez nem is volt tudatos.
Mifle ember li meg a legjobb bartjt csak azrt, hogy tbb ert szerezzen? Mifle ember voltam – vagyok?
Egy bukott ninja szolglatba lltam. A falum hallos ellensgnek voltam tantvnya. Neki adtam volna mg a testem is, csak hogy Itachit bukni lssam.
Aztn legyztem. n voltam a jobb? Nem… hagyta, hogy legyzzem. Beteg volt. Haldoklott. vek ta csak azrt tartotta magt letben, hogy a lbaimnl halhasson meg. Az utols szavai most is a flemben csengenek.
elrulta a csaldjt, hogy megmentse a falut. Engem nem tudott meglni, tlsgosan szeretett. A btym, akit megltem…
s mit tettem, mikor megtudtam az igazsgot? Megeskdtem, hogy a flddel teszem egyenlv Konoht. Bosszt akartam llni a tancsosokon, a Hokagn, Danzn… s mindenkin. Kpes lettem volna a btym kvnsgt sztzzni. Kpes lettem volna tnkretenni mindent, amirt dolgozott, amirt az lett adta.
Mr ltom, hogy tvedtem. Kr, hogy tl ks. De elismerem, megrdemlem a hallt. Vr a Pokol.
Aniki, jvk mr…Nemsokra tallkozunk.
Forrs:[] |