Utolsó gondolatok

Hogy miért tettem? Már nem is emlékszem. Csak a vért látom magam előtt, és a fájdalmat.

Bosszú. Ez volt az életcélom. Erre gondoltam mindig. Egész gyerekkoromban – már ha nevezhetjük annak, - egyetlen dolog lebegett a szemem előtt: meg akartam ölni a bátyám.

Erősnek kellett lennem. Bármi áron. És ezért…

Képes voltam elárulni a falut, melynek védelmére esküdtem. Melynek katonai rendőrsége hajdanán az én családom irányítása alatt állt. A falut, ahol születtem.

Megbántottam a lányt, aki szeretett. Könyörtelenül elhagytam, hiába könyörgött. Hiába kecsegtetett hamis reményekkel. Azt mondta, együtt boldogok lennénk. Pedig én már akkor tudtam: képtelen vagyok a boldogságra. A sors nem adta meg nekem a lehetőséget, hogy felhőtlenül nevessek.

Majdnem megöltem a legjobb barátom. Kétszer is. Először csak azért hívtam ki, hogy felmérjem a képességeit. Aztán már a halála volt a cél. Hogy miért? Mert olyan naiv voltam, hogy elhittem a bátyám szavait. Még tizenhárom éves koromban is úgy táncoltam, ahogy ő fütyült – mégha ez nem is volt tudatos.

Miféle ember öli meg a legjobb barátját csak azért, hogy több erőt szerezzen? Miféle ember voltam – vagyok?

Egy bukott ninja szolgálatába álltam. A falum halálos ellenségének voltam tanítványa. Neki adtam volna még a testem is, csak hogy Itachit bukni lássam.

Aztán legyőztem. Én voltam a jobb? Nem… hagyta, hogy legyőzzem. Beteg volt. Haldoklott. Évek óta csak azért tartotta magát életben, hogy a lábaimnál halhasson meg. Az utolsó szavai most is a fülemben csengenek.

Ő elárulta a családját, hogy megmentse a falut. Engem nem tudott megölni, túlságosan szeretett. A bátyám, akit megöltem…

És mit tettem, mikor megtudtam az igazságot? Megesküdtem, hogy a földdel teszem egyenlővé Konohát. Bosszút akartam állni a tanácsosokon, a Hokagén, Danzón… és mindenkin. Képes lettem volna a bátyám kívánságát szétzúzni. Képes lettem volna tönkretenni mindent, amiért ő dolgozott, amiért az életét adta.

Már látom, hogy tévedtem. Kár, hogy túl késő. De elismerem, megérdemlem a halált. Vár a Pokol.

Aniki, jövök már…Nemsokára találkozunk.

Forrás:[×]